Ebből se lesz strand – idén sem!

Nagykároly, Tasnád, Ákos - és a sor még folytatható. Ám biztosan nem Szatmárnémetivel. Az előbbi településekben ugyanis az a közös, hogy egyaránt rendelkeznek stranddal vagy fürdővel. A megye legnagyobb települése és egyben adminisztratív-, gazdasági és ki tudja még milyen értelemben vett központja viszont nem.

A Beny Alex kft. 49 évre koncesszióba kapta a strand területét, melynek fejében elvállalta, hogy ott egy modern, minden igényt kielégítő szabadidőközpontot alakít ki. A tervek igen nagyszabásúak (voltak), szerepelt benne többek között hét medence, csúszdák, hotelek, étterem, sportpályák. A munkálatok 2009-ben kezdődtek, az első elképzelések szerint 2010 nyarára a nagyközönség már igénybe vehette volna a medencéket. Az időpontok azonban sorra tolódtak, a dátumok csak úgy röpködtek: 2010 november 1., 2011 tavasza, aztán júniusa. Ehhez képest június 8.-án az egykori strand területe inkább hasonlít egy hatalmas építkezési területre, mint bármi másra. Nem hogy egy olyan modern strandra, amelynek egy éve állni kellene.

A töltésen középkorú, a munkát láthatóan nem kerülő férfi bandukol és elmélázva nézi a telepet. Szóba elegyedünk vele, és ő félreismerhetetlen mélabúval a hangjában mondja románul, hogy „nézem, hogy mi mindenünk volt és hogy mivel maradtunk". Nyoma sincs az optimizmusnak, és ez most nem (csak) az utóbbi évtizedek romániai közhangulatát tükrözi. Amikor megtudja, hogy a sajtótól vagyunk, érdeklődéssel kérdezi, hogy mi mit is tudunk a dologról?

Ki kellett azonban ábrándítanunk: nem sokkal többet, mint ő, lévén hogy lassan két hete csak ígérgetéseket kaptunk, hogy majd holnap beszélhetünk. Aztán mit ad Isten, másnap az említett telefon ki van kapcsolva. Vagy nem veszik fel. És ez aztán így megy napokig. Rendben, gondoljuk, Radu Hosu úr után szerzünk egy másik telefonszámot, és Alex Cut készségesen megígéri, hogy másnap felhívhatjuk. Mit gondolnak, mi történt másnap....?

A munkagépek hosszú ideje állnak

Így hát arra kell hagyatkoznunk, amit Hosu úr korábban egy másik sajtóorgánumnak nyilatkozott. Hogy a medencéket elvileg június végén meg lehetne nyitni, ám a többi munkálatokkal le vannak maradva. De vajon ki úszkálna szívesen egy olyan terepen, ami sikeresen vegyíti az építkezés és a sivatag elemeit. Az illető úr szerint az utóbbi időben felére kellett csökkenteni a kapacitást, mert a turisztikai minisztérium nem folyósított bizonyos támogatást. Elvileg 25 embernek kellene dolgoznia, ám csak vagy ötöt találtunk, akik épp a medencét csempézték.

Hosu úr korábban azt is elmondta, hogy gondok vannak a tulajdonviszonyokkal is, emiatt (is) csúszik az építkezés. A szatmári emberek viszont úgy vannak ezzel, hogy már megszokták, Romániában sok mindenütt gond van sok mindennel. Ám amikor a befektető belekezdett ebbe a 10 millió eurós vállalkozásba, akkor ezt vajon miért nem tudta? Vagy ha tudta, akkor miként lehetséges az, hogy az egész területen mégis beindította az építkezést?

Költői kérdések ezek, amikre csak remélni tudjuk, hogy valamikor választ kaphatunk. Mint ahogy arra is, hogy Szatmárnémeti mikor csatlakozhat a Nagykároly, Tasnád (és még folytathatnánk) sorba. A jelenlegi helyzet szerint inkább utóbb, mint előbb. Addig pedig nem marad más választás, irigykedve nézzük a szomszéd... kecskéjét, beülünk az autóba és átautózunk a szomszédos városba vagy akár a szomszédos országba. Mert ott lehet...